Orbán külpolitikája
Szerintem a migrációs veszély elhárításának egyetlen garanciája van: Orbán külpolitikája.
Orbán jól mérte fel az ország érdekeit, nekünk magyaroknak három nagyhatalommal mindig jóban kell lennünk: Törökországgal, Oroszországgal és Németországgal. Ezt diktálja a történelmi tapasztalat, nem szerelemből barátkozik az oroszokkal és a törökökkel. Csak a szűklátókörű ellenzéke szeretné úgy beállítani, hogy Putyin és Erdogan iránti rokonszenvből tart fenn jó viszonyt velük. Pedig ennek a viszonynak nagyon is gyakorlati haszna van.
Németország úgy tűnik most egy időre parkoló pályára állt, a jelenlegi vezetés ugyanis annyira nem követi a német érdeket, hogy a német lakosságot bevándorlókkal akarják lecserélni. Szemléletes példa a német nemzeti érdekek iránti érdektelenségre, hogy amikor kiderült az amerikai lehallgatási botrány, kiderült, hogy a nagy testvér lehallgatja a német kormányt is, akkor ezt Angela Merkel kormánya zokszó nélkül lenyelte. Kinek az érdeke ez a fajta politika? Kétlem, hogy a német polgároké. Lehet nem szándékosan tesznek kárt önmagukban, lehet egyszerűen ostobák, a régi bűntudat meggátolja őket a cselekvésben.
Egyes pletykák szerint, Orbán Merkel nevében IS tárgyal, illetve egyezik meg a „sötét” hatalmakkal, mivel Merkel nem meri vállalni nyíltan ezt a barátkozást. Azonban azt ő is tudja, hogy Európa rá van utalva erre a két országra, gazdaságilag és biztonságpolitikai szempontból egyaránt.
A migráció megfékezésében/kezelésében óriási szerepe van az oroszoknak és a törököknek, velük jóban kel lenni. Ha egy nap a törökök úgy látják jónak, akkor képesek megindítani több tízezer migránst a határaink felé. A mostani nyugati politikát figyelve pedig nem zárom ki, hogy kiprovokálnak egy ilyen lépést. Olyan kormány kell, aki ilyen időkben képes megvédeni az ország érdekeit, aki képes tárgyalni Erdogannal is.
Orbán képes az ország érdekében tárgyalni a törökökkel, nem volt annyira ostoba, hogy a brüsszeli fejsimogatásért cserébe ellökje egy nagyhatalom baráti jobbját magától.
A jelenlegi pozíciónkkal képesek vagyunk befolyásolni a saját sorsunkat, talán ezen keresztül Európáét is. A balkáni államokkal is sikerült jó megegyezéseket kötni, a kerítés is a helyén van, és a török vezetés jóindulatára is számíthatunk. Ez a garanciája annak, hogy nem válunk migránsok átjáróházává. Az a hazaárulás, hogy ezeket a megegyezéseket az ellenzék sorra el akarja kaszálni, hogy azokat a nagyhatalmakat haragítanák meg, akik évszázadok múlva is itt lesznek, akik alakítói lesznek térségünk sorsának.
Putyin szintén nem elhanyagolható szereplője ennek a játéknak. Bár a menekültváláságért nem ő felelős, nem ő robbantott ki tucatnyi konfliktust, azonban komoly befolyással rendelkezik az események menetére. Elemei érdekünk, hogy az oroszok ne nekünk akarják benyújtani a számlát, ne kerüljünk orosz szempontból rossz társaságba. Ne legyenek kétségeink, Oroszország nem tétlen szemlélője a világpolitikai eseményeknek, idővel meg fogja kapni a neki járó helyet a nagyhatalmak között. Akkor hálát adunk annak, hogy nem álltunk be az orosz ellenes kórusba.
Időről-időre kiderül, hogy Orbánnak igaza van. Jó példa erre a no-go zónák esete. Két éve az egész ellenzéki média a térdét csapkodta a röhögéstől, hogy mekkora blődség a kormány részéről, hogy no-go zónákat vizionál. Pár napja, maga Merkel mondta ki, hogy léteznek olyan kerületek, ahova a hatóságok keze nem ér el, ahova fehér ember nem teheti be a lábát. Orbánnak megint igaza lett. A migráció kérdésében is igaza lett, pedig akkor ál problémának nevezték azt. Biztosak lehetünk benne, hogy a szövetségkötés tekintetében sem téved. Ez a biztonságunk záloga.
