A Facebook átlépett egy határt
Anomáliaként hangzik, de a Facebook az internet antitézise. A legrosszabb, ami történhetett az információáramlás szabadságát illetően, az az, hogy megjelent a Facebook.
Az origo.hu egyik migránserőszakról szóló anyagát nem engedték hirdetni, mondvacsinált indokokkal utasították vissza a hirdetési megrendelést. Nem álhírt, nem hazugságot terjesztettek, csupán egy példátlan súlyú bűncselekményről adtak hírt. Joggal számíthattak arra, hogy ez a hír közérdeklődésre tart számot. Ez a cenzorok ellenkezése miatt nem valósulhatott meg. A Polgár Portál Facebook oldalát pedig egyszerűen felfüggesztették egy napra, mindenféle indoklás nélkül, annak ellenére, hogy semmilyen kifogásolható tartalmat nem jelenítettek meg. A példákat estig lehetne sorolni, a jobboldali lapok mindegyike szenvedett már el durva korlátozást, szándékosan gátolták a munkájukat. A cenzúra a mindennapok része, egyértelműen egy irányba szigorúbb a Facebook tartalombíróság.
Lázár János bécsi videóját törölte a Facebook. Nem vitatom el senki jogát arra, hogy nemtetszését fejezze ki a videó kapcsán, de Lázárnak is joga van arra, hogy szelleme szerint tájékoztassa az embereket.
Nem voltak eddig sem illúzióink a felől, hogy szándékosan tematizálják a közbeszédet a liberális narratíva szerint, hogy a vélemény szabadsága addig terjed ezen a felületen, ameddig nem mond ellent a liberális kánonnak.
Elkönyveltük, hogy a Facebook a baloldalnak fúj, ezt belekalkulálják már a pártok is, ezzel megpróbálunk együtt élni. Időnkét kiskapukat keresünk, megpróbáljuk kijátszani a rendszert.
Most azonban a Facebook átlépte a vörös vonalat. A napokban látott napvilágot a hír, hogy egy finoman szólva is ellentmondásos közvélemény-kutatást végzett a cég. Az indoklás szerint erre azért volt szükség, hogy jobb megismerjék a felhasználók igényeit. A résztvevőknek kérdésre kellett válaszolniuk, egy egyértelműen bűncselekménynek számító cselekménnyel kapcsolatban:
Egy olyan világban, ahol te szabhatod meg a Facebook politikáját, hogy oldanád meg a következő helyzetet:
egy privát üzenet, melyben egy felnőtt férfi egy 14 éves lánytól szexuális tartalmú képet kér?
A felhasználók 4 lehetőség közül választhattak:
Ezeket a tartalmakat engedélyezni kellene a Facebookon és nem zavarna, ha ilyeneket kéne látnom.
Az ilyen tartalmak legyenek elérhetőek a Facebookon, de én nem akarom látni őket.
Az ilyen tartalmak elérése ne legyen senki számára lehetséges a Facebookon.
Nem kedvelem ezt a témát.
A második kérdés is ehhez kapcsolódó volt:
Kell-e szabályokat hozni az ilyen helyzetek kezelésére?
Erre pedig a válaszlehetőségek:
A Facebook saját maga határozza meg ezeket a szabályokat.
A Facebook külső szakértők tanácsát vegye igénybe. Külső szakértők döntsenek a szabályokról majd egyeztessenek róla a Facebookkal.
A Facebook felhasználók szavazással döntsenek a szabályokról.
Nincs ötletem.
Érdekes módon az nem szerepelt az opciók között, hogy értesíteni kell ilyen esetekben a rendőrséget, hogy a nyomozószerveknek kell átadni az ilyen személyt. A válaszok azt sugallják, hogy egy teljesen ártalmatlan szokásról kell véleményt mondaniuk az alanyoknak. Az egész kérdéskör bűncselekmény jellegére semmi nem hívja fel a figyelmet. Attól tartok, hogy a burkolt cél éppen ez volt. Egy olyan diskurzusba ágyazni ezt a súlyos bűncselekményt, hogy azt az érzetet keltse, mintha teljesen hétköznapi dolog lenne, hogy egy férfi meztelen képeket kér egy 14 életévét betöltött gyermektől. Ez a közbeszéd tematizálása. Kezdjünk el arról gondolkodni, hogy meddig mehet el egy pedofil, annak az opciónak a lehetősége nélkül, hogy megbüntetnénk az elkövetőt. Ebben a kontextusban a pedofília egy kategóriába kerül az erőszakos videókkal, vagy rasszista viccekkel. Azok is elítélendők, azonban súlyosságukat tekintve messze elmaradnak a gyerekek kárára elkövetett bűncselekményekétől. A pedofília nem egyenértékű egy részigazságokat tartalmazó, tapasztalatokon nyugvó cigány viccel. Nem egyenértékű azzal, ha posztolunk arról, hogy valaki állba veri a másikat vagy autós gázolásról osztok meg videót.
A kísérleti terepnek Angliát tartották a legalkalmasabbnak. Magam sem tudom miért, Hollandiában vagy Németországban sokkal nagyobb valószínűséggel értek volna el sikert.
A briteknél azonban ez most kiverte a biztosítékot. A cég sűrű bocsánatkérések közepette visszavonta a felmérést, félreértésnek minősítve az esete.
Nincs ebben semmi félreértés. A határokat feszegetik, egyre többet engednek meg maguknak, tudják, hogy a felelősségre vonás veszélye nélkül megtehetnek bármit. Ezzel csak elkezdték bemelegíteni a témát, ha ki dühöngtünk magunkat, akkor pár év múlva visszatérhet rá, hogy sokkal kisebb ellenállás mellett kezdjenek újra neki. Minden ilyen botrány csak egyszer ver igazi nagy hullámokat, legközelebb már sokkal tovább fognak menni. Ezekkel a kérdésfelvetésekkel szerintem az a cél, hogy az ember tolerancia küszöbét kijjebb tolják.
A Facebook befolyásolja a közbeszédet, aktívan képes alakítani az egyes országok belpolitikáját. Ismeri a szokásainkat, ismeri a legféltettebb titkainkat, olvassa a levelezésünket, még azt is tudja rólunk, ami még bennünk sem tudatosodott.
Befolyásolja, hogy miről gondolkozzunk, egyértelműsíti, hogy melyik viszonyulás az elfogadott.
Ez egy mosolygós amerikai cég. Minden otthonban jelen van, mindenki hozzáférést enged nekik a saját gépéhez. Ezen közben a fősodratú média azon kattog minden nap, hogy az orosz hackerek veszélyeztetik a demokratikus választásokat. Nevetnem kell.
